Lehet-e boldog a magyar?

16 máj 2019 : 03:12 Hozzászólás: 0 Megtekintés: 
remeny-1.jpg
roboman
Írta: roboman
Szirmai Márton 2015-ös, Remény című rövidfilmje akár párhuzamba is lenne állítható Az expedíció című, 2014-es alkotásával, mert a mondanivaló hasonló: a politikus viszonya az átlagemberhez. Úgy látszik, a téma újabb film készítésére inspirálta az alkotót, és ezzel újabb darabbal gazdagította a kifejezetten érdekes és gondolkodásra késztető magyar filmek repertoárját. Az expedíció szinte garancia volt számomra arra, hogy ebben a filmben sem fogok csalódni. Már a témája és a cselekménye is figyelemfelkeltő, aminek leírása a videómegosztó portálon is szerepel a film alatt, tehát én is összefoglalom: A miniszterelnök szomorú, mert az ő országa a legboldogtalanabb Európában. Ám egy frissen kifejlesztett gép boldogságot hozhat. A tesztelésére keresik az ország legszomorúbb emberét, mondván, ha rajta beválik, mindenkin segíteni fog majd.

A Remény más filmes eszközökkel igyekszik hatást elérni, mint az Expedíció, de a film világa, a hangulat mégis hasonló. Ez a film már nem fekete-fehér, mégis megőrzi a múlt századi hatást, leginkább a környezet bemutatásával, az anakronisztikus hatást keltő díszletek segítségével. Említhetném itt a régi Ikarus buszokat, de a csodálatos reménykeltő gép retro dizájnját is. Régi sci-fi-be illő, fejre szerelhető antennákkal vagy szenzorokkal indulnak az ügynökök a legboldogtalanabb lakos keresésére. Interjúrészletek bevágásait mutatják a filmben, amelyek a helyzetüket reménytelennek megélő emberek szájából hangoznak el. A legmeglepőbb számomra az volt, hogy a miniszterelnök és környezete gyakran dalra fakad, a film ezzel az operett-szerűségével teszi állandóvá a filmben az iróniát, ami enélkül nem lenne olyan folytonos, mint Az expedícióban.

Ez a két film azért is a kedvencem, mert nem kell hozzá túl sok színészi munka, hogy a történetet eljátsszák, legalábbis bonyolult érzelmeket, körmönfont cselekményt, rejtett tartalmakat ne várjunk a filmtől, hanem harsány és világos humorával azonnal hat, az elgondolkodás a film után következik, szerintem. A film vége felé, a főcím elindulása után rejtette el a rendező az igazi mondanivalót, legalábbis engem az ott elhangzottak jobban megérintettek, mint pusztán az az ötlet, amin a film alapul. Tehát érdemes végignézni az elejétől a végéig, mert a stáblista elindulása után is történik még egy rövidke cselekmény, ami esetleg segít más megvilágításba helyezni a történetet, de legalábbis egy újabb csavart ad hozzá az események végén, mindennek a lezárásaként.

A rövidfilm most is tartalmaz társadalmi és aktuálpolitikai utalásokat, mindig finom kritikáját adja az éppen fennálló kormánynak, de nem válik propagandafilmmé, az alkotó érzésem szerint csak annyira foglal állást politikai kérdésekben, amennyit a film megkövetel. Például a filmben feltűnő Magyar Hunor nevű tévébemondó egyértelmű célzás a jobboldali kormányzat fennállására a cselekmény lezajlásának az idején. De megjelenik mindennapi aktualitások is, erre példa, amikor kihirdetik, hogy megtalálták a legboldogtalanabb embert, azt egy valóságshow elemeit felvonultató színpadi produkcióban teszik. Persze a konferanszié szintén énekel, amire a miniszterelnök rosszalló megjegyzést tesz. Ezeket a fogásokat szerencsére nem ömlesztve vagy össze-vissza alkalmazza a rendező, így nem kelt a túlzsúfolt benyomást sem az alkotás, az egyes filmrészletek jól elkülöníthetők egymástól, de talán pont emiatt nem kelt egységes hatást a film.

A kritikai mondanivaló ebben a filmben már csak részben szól a politikáról, végeredményben feltehető a kérdés, hogy mennyi igazság van abban, hogy a világ (és benne Európa) boldogtalanabb nemzetei közé tartozunk. A film szerint csak egy boldogtalanabb ország létezik nálunk, Togo. Akár ebben is lehet rejtett mondanivalót felfedezni, ha az angol „to go” jelentését vesszük az országnévnek: a magyar csak akkor boldogtalanabb annál, ahogy az országában él, ha elmegy külföldre. És így már egycsapásra a világ első két legboldogtalanabb nemzete leszünk: a külföldi magyar és a magyarországi magyar. Bár, lehet, hogy ez egy újabb nézőpont belemagyarázása a filmbe, remélem, nem. Ezt a feltevést erősítené a nemzet és a nyelv kérdésének a viszonya is a történetben: a cselekmény szerint a magyar lehet boldog, vagyis boldoggá tehető, akkor viszont már nem magyar. Így a készítő sugallata szerint a boldogság és a magyarság eleve kizárják egymást. A magyarság a boldogtalanság szinonimája marad.
Cimkék: Nincs

A Szerzőről

roboman

roboman

Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Nem gondoltam, hogy idáig fajulnak a dolgok, hogy felnőtt koromban is ezt fogom csinálni. Ráadásul komm-médiára járok az egyetemre is. ¯\_(ツ)_/¯
A Szerző cikkei

0 Hozzászólás