Mikie, jól nézünk Mikie

18 ápr 2019 : 18:15 Hozzászólás: 0 Megtekintés: 
mikiek.jpeg.jpg
roboman
Írta: roboman
Ma nagy kínkeservvel végigtoltam a Mikie című C64-es játékot. Mivel eredeti C64-em nincsen, Ubuntu + Vice kombóval sikerült végül. De attól tartok, eredetiben végig sem tudtam volna játszani, ugyanúgy, ahogy a Skool Daze-t sem. Amikor ezeket a C64-es játékokat gyártották, még mások voltak az elvárások a játékokkal szemben. Szempont volt, hogy sokáig lehessen vele játszani, viszont sokmindent nem lehetett beleprogramozni a memória megkötések miatt. Ezért úgy oldották meg, hogy a játékot húszmilliószor újra kellett kezdeni, mire a végére ért az ember. Én is csak mentésekkel tudtam 1 nap alatt befejezni, de egy videó tanúsága szerint valakinek 3 percig sem tartott. Bár, lehet, hogy ő végigment a húszmillió újrakezdésen, mire ilyen szintet ért el benne. A játék csak nagyon távolról hasonlít a kalandjátékokhoz, inkább ügyességinek mondanám. A Skool Daze nevű játékra azért emlékeztet egy kicsit, de itt a hangsúlyt jobban az akció elemekre helyezték. Van ugyan valami bugyuta történet a barátnőnkről és az üzenetekről, amiket ő küld nekünk, de ez is csak egy szívecskegyűjtögetéshez kapcsolódóan van a játékba applikálva. A végén találkozhatunk is vele.

Mikie 02Mikie 5

Szóval a szíveket kell összeszednünk, úgy, hogy rájuk kiáltunk, a kisebbekre egyszer, a nagyobbakra háromszor. Bizonyos pályákon a dobozokból kosárlabdát szerezhetünk vagy sültcsirkét a tányérokról, és azokkal hajigálózhatunk. A legtöbbet a tanárt, a séfet és a kertészt fogjuk látni a játék során, a tanár ráadásul a protkójával dobál minket. Ha hozzánk ér bármelyikük, elvesztünk egy életet és az összes szívet, amit a pályán megszereztünk. Összesen 5 darab pálya van, ezek között folyosókon közlekedünk, ebből is van 4 szakasz, ami összeköti a pályákat (vagy szobákat). Igazából azért kezdtem bele, mert pihentetőnek tűnt, találtam olyan végigjátszást, ami 3 percig se tartott, nekem úgy, hogy szorgalmasan mentettem közben az emulátoron, majdnem egy napba telt. Ez így lehet, hogy nem hangzik túl érdekesen, de eléggé addiktív a játék. Igazából főleg azért, mert az ember szeretné letudni hamar azt a néhány pályányi játékot, néha úgy is tűnik, hogy közel kerül hozzá, aztán jön az … anyázás. Hm. Csak tudnám, mit olyan vonzó számomra ezekben a sulis játékokban, lehet, hogy oda vágyom vissza tudat alatt? Nem tudom. Gondoltam, hogy ismertetem a cselekményt is, de lefárasztott ez a nap, inkább bevágom ide ezt a totálisan spoileres videót, és kész. Ha valaki véletlenül végig akar menni rajta, annak is jó szolgálatot tesz:


Azt szokták mondani, ha valamit nem el akarunk olvasni, és nem találjuk, írjuk meg magunk. Mostanában viszont olyan témáim vannak, amit kétlem, hogy mások el szeretnének olvasni rajtam kívül. Én általában olvasom, amit írok (már a helyesírás miatt is), de azt viszont nem szeretem, ha mások nem akarják elolvasni. Akkor?
Cimkék: Nincs

A Szerzőről

roboman

roboman

Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Nem gondoltam, hogy idáig fajulnak a dolgok, hogy felnőtt koromban is ezt fogom csinálni. Ráadásul komm-médiára járok az egyetemre is. ¯\_(ツ)_/¯
A Szerző cikkei

0 Hozzászólás